[ Pobierz całość w formacie PDF ]
fáj. Nekem nagyon rosszulesik, hogy senki sem Qszinte hozzá. Mindenki alakoskodik elQtte.
Úgy tesznek, mintha szeretnék, pedig errQl szó sincs. Rolf pedig, aki szereti, nem meri
kimutatni, mert fél, hogy a bácsi Qt is a képmutatók közé sorolja. Komolyan mondom,
sajnálnom kell szegény Joachim bácsit.
Joachim von Lichow mindezt végighallgatta, és arcán különös, gyengéd mosoly jelent meg.
Lassan megfordult, és észrevétlenül visszatért a kastélyba, ahol utasítást adott a
komornyikjának:
Friedrich, nem találtam a hölgyeket, de hamarosan úgyis jönniük kell. Szóljon
Haschkénénak, hogy verjen tejszínhabot, és tálaltasson fel egy jó adagot földieperrel.
Aprósüteményt is adjon mellé!
Az inas elsietett, hogy teljesítse, amit rábíztak. Joachim bácsi kiült a teraszra sütkérezni, és
várt, amíg a két ifjúi dáma elQ nem került.
Vidáman üdvözölte Qket, de nem árulta el, mit hallott az imént.
Örülök, hogy meglátogattatok.
Käthe mókásan pukedlizett elQtte.
Azt óhajtottuk közölni veled, Joachim bácsi, hogy végérvényesen felnQttünk. A
nevelQnQnk, Peter kisasszony elutazott, mivel már nem tudott mit tanítani nekünk.
Az öregúr fölemelkedett, és tréfásan meghajolt.
Akkor hát hódolatom, hölgyeim. No, hadd vegyelek szemügyre benneteket! Szóval így
festenek a kész úri dámák? Hm, egész kellemes látvány. Ezt az eseményt illQ módon meg kell
ünnepelnünk. Mit szólnátok, mondjuk, tejszínhabos földieperhez aprósüteménnyel meg egy
pohárka édes borral?
Óriási! ujjongott Käthe. Imádni való öregúr vagy.
Joachim bácsi nevetett.
Ha nem is mindig jegyezte meg, és mélyen a leány szemébe nézett.
Erre Käthe egészen elpirult Nem akart hazudni, de azt sem merte kimondani, amit
igazságnak vélt.
Sanna a segítségére sietett.
Joachim bácsi, tényleg imádni való öregúr vagy, ezért töredelmes, beismerQ vallomást
teszünk neked, miszerint elhatároztuk, mindenféle diplomáciai sakkhúzásokkal ráveszünk,
hogy megvendégelj a te fölséges földiepreddel, természetesen tejszínhabosan.
A kis torkoskodó macskák! Hát akkor jegyezzétek meg a jövQre nézve, hogy a legjobb
diplomácia az igazság, azzal két vállra fektethetitek az ellenfeleiteket. Egyébként a nyíltan
elém terjesztett kérés nálam mindig meghallgatásra talál. Tehát ki vele: csak az eprezés miatt
jöttetek Lichow-ba?
Käthe újfent elvörösödött, egy szót sem tudott kinyögni. Megint Sanna mentette meg a
helyzetet:
Az eper csak mellékesen szerepelt a terveinkben. ElsQsorban azért látogattunk meg, hogy
felnQtt dámaként mutatkozzunk be, és egy kicsit elqzzük az unalmadat.
Ez derék. Akkor parancsoljatok, foglaljatok helyet! Ma olyan szép az idQ, a magamfajta
öreg csont szívesen melengeti idekint a tagjait.
Az ifjú hölgyek elhelyezkedtek vele szemben, a kis kerek asztal köré rakott, elegáns
nádszékeken.
Az inas szépen csiszolt kristálytálakon mindjárt fel is szolgálta, amit a gazdája rendelt.
Joachim egy palack zamatos, könnyq bort meg poharakat is hozatott, és maga töltött a
hölgyeknek.
Mosolyogva figyelte, ahogy eszegetnek.
Te nem kérsz, Joachim bácsi? érdeklQdött Käthe nagylelkqen, a jókora adagokra való
tekintettel.
Az öregúr mosolyogva rázta a fejét.
Majd inkább egy csésze teát innék egy kis pirítóssal. Ma az ebédhez desszertre
fogyasztottam epret. Ugye, itt maradtok teára is?
A két leány készségesen bólogatott.
Joachim bácsi remekül elbeszélgetett velük, s amikor egy óra múltán felszedelQdzködtek,
így szólt hozzájuk:
Szeretném, ha teljesítenétek egy megbízást. Megteszitek?
Szívesen, Joachim bácsi felelte Sanna, és Käthe egyetértQén biccentett. Mit kívánsz
tQlünk?
Csak adjátok át üdvözletemet Rolfnak, és mondjátok meg neki, hogy holnap reggel,
mihelyt körbejárt a földeken, nézzen be hozzám. Valamit meg kell beszélnem vele.
Az ifjú hölgyek megígérték, hogy elintézik a dolgot, és elköszöntek.
Te, Sanna, vajon mit akarhat Rolftól Joachim bácsi? kérdezte hazafelé menet Käthe.
A másik leány vállat vont.
Fogalmam sincs.
Figyeld meg, szemrehányást fog tenni neki, amiért nem elég barátságos hozzá.
Azt nem hiszem.
Majd meglátjuk. Mindenesetre ma szörnyq rendesen bánt velünk. Az eper valami
mennyei volt, meg a többi is. Egyáltalán, Joachim bácsi imádnivalóan viselkedett.
Szerintem mindig imádni való.
Elégedetten, csillogó szemmel kerekeztek át a tavaszi díszbe öltözött erdQn, s ahogy kiértek
a fák közül, Rolffal találkoztak, akinek rögtön át is adták az üzenetet.
VIII.
Amikor Rolf másnap délelQtt betoppant Lichow-ba, Joachim bácsi a dolgozószobájában
fogadta.
Kérted, hogy keresselek fel, Joachim bácsi. Mivel szolgálhatok? tudakolta udvariasan,
de szokásos tartózkodó modorában a fiatalember.
Az öregúr az íróasztala melletti egyik fotelra mutatott:
Parancsolj, foglalj helyet! Tessék: szivar, cigaretta, szolgáld ki magad. Valóban kérettelek,
hiszen magadtól nem jössz Lichow-ba.
Nem akarok alkalmatlankodni, Joachim bácsi.
Egy darabig némán fürkészte Rolf tekintetét. ;
Nem mondasz igazat, Rolf.
A fiatalember elvörösödött.
Joachim bácsi! csattant fel már-már fenyegetQen.
Az öregúr mosolygott.
Nono, ne izgasd föl magad, eszem ágában sincs, hogy megsértselek. Az ember gyakorta
elvi okokból nem mondja ki az igazat. Jól tudom, hogy más megfontolásból kerülöd a
házamat, mint amit az imént állítottál. Mégpedig ugyanazért, ami arra késztet, hogy lehetQleg
hqvösen és visszafogottan érintkezz velem. Még a gyanúját is el akarod kerülni annak, hogy
az örökségemre pályázol.
Rolf komoran összevonta a szemöldökét.
Ha tudod, akkor nem kell magyarázkodnom. Valóban nem szeretném, ha ilyen utálatos
gyanúba keverednék.
Ezért komédiázol?
Hogy érted ezt? Én sohasem komédiázom.
Dehogynem! Éppen úgy, mint a többiek. Pk azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy
szeretnek engem, el akarják hitetni velem, mennyire sokat jelentek nekik. Te másfajta
színjátékot játszol. Ridegnek és barátságtalannak mutatod magad, jóllehet semmi sem
idegenebb tQled, mint ez.
A fiatalember tétován az öregúr szemébe nézett.
Nem tudom, mit válaszoljak erre, Joachim bácsi.
Az öreg szája sarkában finom mosoly bujkált.
EgyelQre hallgass végig nyugodtan, mielQtt bármit válaszolnál. Nos, kedves fiam,
magányos öregember vagyok. Mint tudod, feleségemet és fiamat, akiket a legjobban
szerettem, autóbalesetben elveszítettem. A fiam akkor annyi idQs volt, mint te most, és
idQnként egész megjelenéseddel rá emlékeztetsz. Még ma sem tudok fájdalom nélkül
gondolni erre a veszteségre. Hogy többi rokonomtól nem sok szeretetet kapok, azt éppoly jól
tudod, mint én. Így hát minden gazdagságommal együtt is szánalmasan szegény vagyok, pedig
egy kis Qszinte szeretet nagyon jólesne. A te szívedben, ez elQttem nem titok, Qszinte
vonzalom él irántam. Csak gyáva vagy kimutatni.
Rolf felugrott.
Senki sem nevezhet gyávának, még te sem, Joachim bácsi! jelentette ki nyersen.
Az öregúr visszanyomta a fotelba.
Csigavér, csigavér, kedves Rolf! Márpedig ez az igazság, ez igenis egyfajta gyávaság. Ne
fortyanj föl minden szíre-szóra, csak azt akarom, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]